Cikkünkben eloszlatjuk kételyeidet a búvárkodás veszélyességével kapcsolatban és néhány tévhitet is tisztázunk.
Az elmúlt évtizedekben a búvárkodás hatalmas fejlődésen esett át. A technika fejlődésével és az ismeretek bővülésével manapság a búvárkodás már nagy biztonsággal végezhető, amit az is bizonyít, hogy betöltött 10. életévtől elvégezhető egy alapszintű búvárképzés. A búvárkodás egyre népszerűbb, és így már sokkal könnyebben elérhetővé is vált. Mindenki kedvére válogathat a búváriskolák és búvároktatók közül. A különböző oktatási rendszerek mindig a biztonságot tartják szem előtt, a természet és a fizika törvényei bár ugyanazok, nem mindegy mekkora tudáshalmaz áll az oktatási rendszer mögött. A PADI (Professional Association of Diving Instructors) már 50 éve oktatja a búvárokat, így a neve egyfajta minőség és garancia, így a világon mindenhol ismerik és elismerik a PADI búvárminősítéseket. A standard-oknak köszönhetően minden PADI búvár tanuló ugyanazt a tudást (kell) kapja, függetlenül attól, hogy divecenterben vagy egyéni oktatónál egy "átlag" búváriskolában tanul.
A biztonság alapkövei
A közlekedést a KRESZ szabályai teszik biztonságossá, – illetve tehetik azzá, ha betartjuk azokat. Általában túlbiztosítottnak érzünk sok szabályt, de ezek végeredményképpen minket védenek, hiszen ha hibázunk, akkor is van lehetőségünk a korrigálásra. Pontosan így van ez a búvárkodás esetében is, ezért fontos azt a kevés elméletet megérteni és persze tudni is. A szabályok, – még ha túlzottan óvóak is – a mi biztonságunkat szolgálják, tehát be kell tartani és akkor nemigen lehet baj. Ez a sport nem a versengésről szól, nem arról, hogy elmenjünk a végletekig, nem rekorderek vagyunk, akik a határokat keresik. A kedvtelési búvárok számára a cél, hogy élvezzék amit csinálnak és élményeket gyűjtsenek, jó társaságban töltsék el az idejüket.
Nagyon fontos a búvárkészségek gyakorlása egy kezdő búvártanfolyam során vagy időnként a későbbiekben is, hiszen ezek készítenek fel minket arra, hogy ha egyszer valamikor, talán, esetleg vészhelyzetbe kerülnénk, akkor is tudjuk mit kell tennünk. Ha tovább akarunk fejlődni, erre az alapra építünk az egész búvár karrier során. Éppenezért szerintünk a kezdéshez nem elég 3 óra az uszodában, aminek felét a felszínen, a másik felét vízben, a csempén térdelve tölt el egy tanuló.
Miután megismertetjük az alapfokú búvártanfolyam során azt, hogy miként kell a felszereléseket összeállítani, ellenőrzini, onnantól mármindenki önállóan szereli össze magának, le is ellenőrzve azt, de a búvártársunk is meg fogja tenni ugyanezt a vízbemenetel előtt (blogpost: merülőtárs ellenőrzés a vízbemenetel előtt), sőt az okatók, divemasterek is átnézik, leellenőrzik, így ha véletlenül hibázna valaki, számíthat arra, hogy kiderül a hiba egy nagyon egyszerű módszert követve. Ez a módszer a „MÓRLO” módszer, melyről bővebben a linkre kattingtva olvashatsz.
Mik a veszélyek és hogyan kerüljük el ezeket?
Elsőként fontosnak tartjuk kiemelni, hogy veszéllyel a mindennapok során is találkozunk. Ha nem tudjuk, hogy nem sétálhatunk az autópályán, de mégis azt tesszük, akkor megvan az esélye hogy elütnek bennünket. A búvárkodásban is vannak alapszabályok, amit egy gyerek is könnyen megjegyez. Ezeket be kell tartani és akkor kimondottan biztonságos ez a sport.
Levegőelfogyás: A legjobban általában ettől félnek a tanfolyamra jelentkezők, de nagyon hamar eloszlanak a kételyek és ahogy megértik a tanulók, már nem is tartanak ettől. Ezért már most elmondjuk miért nem kell ettől félni!
A víz alatt a palackba sűrített, tisztított levegő nyújtja számunkra az élethez elengedhetetlen oxigént. A levegőelfogyás csak akkor következhet be, ha hanyagok vagyunk és nem figyeljük rendszeresen a nyomásmérőnket, mely mindig mutatja, hogy mekkora levegőtartalékunk van még. A merülésvezető és a merülőtársunk is rendszeresen figyeli a saját nyomásmérőjét és biztosan megkérdezi majd tőlünk kézjelekkel, hogy nekünk mekkora a levegőtartalékunk. Ha bármelyik búvárnak a figyelmetlensége miatt mégis elfogyna a levegője merülés közben, akkor sem kell megijedni, mivel nem teljesen azonos a levegőfogyasztás az együtt merülő búvároknak, így akinek előbb fogyna el, kaphatna levegőt az alternatív levegőforrásból, ami alap búvárfelszerelés. Azzal biztonságosan a felszínre lehet emelkedni, tehát egy palackból, ketten normálisan lélegezve.
Tüdőtágulásos sérülés: a búvárkodás során a tüdőnkben levő levegőre hat a víz nyomása, a belélegzett levegőt összesűríti és ezáltal a levegő kisebb térfogatúvá és sűrűbbé válik. A mélyen – nyomáson vett – levegőt, ha kisebb mélységbe emeljük (vagyis kisebb nyomásra kerül), akkor tágulni fog. Ez a tágulás akkor jelent gondot, ha szándékosan és saját erőnkkel visszatartjuk a lélegzetünket. Arra kényszerítenénk a saját tüdőnket, hogy tartsa meg a benne levő egyre táguló levegőt. Ez a veszély komoly gondokat okozhat, hiszen a tüdőnk nem arra lett kitalálva, hogy a levegő szét akarja feszíteni. Bármilyen hihetetlen, egy dologra kell figyelnünk, hogy elkerüljük az ezzel járó veszélyeket, ez pedig nem más mint a folyamatos légzés. (A felszínen ez már igencsak könnyedén megy, még akár alvás közben is). Tehát már tudod, hogy tilos visszatartani a lélegzetet, ha légzőkészülékkel merülsz.
Dekompressziós betegség (DCS): A hétköznapokból is ismert jelenséggel szoktuk szemléltetni, a szénsavas üdítőkkel, hogy miről is van szó. Az üdítős palackokban nagy nyomással kerül be a széndioxid és a palackban is nyomás van. Ha gyorsan kinyitjuk, – azaz hirtelen csökkentjük a palackban a nyomást, – akkor sok buborék keletkezik és az üdítő habzani kezd. A fizika törvényszerűsége alapján, a levegőben található nitrogén is nyomáson bekerül oldott állapotban a szövetekbe és a vérbe. Amikor a nyomást hirtelen csökkentjük, akkor a nitrogén az oldott állapotból gázzá alakul, ami mikrobuborékok formájában jelenik meg a testünkben. A nitrogén a vérünkben gázbuborékokká alakul és ez elzáródást okozhat a vérkeringésben. Az elzáródás mindenképpen komoly bajt jelent. Ha betartjuk az előre táblázatokban vagy komputerekben feltüntett idő- és mélységhatárokat, illetve a búvárkomputerek által jelzett emelkedési sebességet merülés közben, (nem gyorsan emelkedünk felszínre,) akkor nem következik be a buborékképződés. Minden búváron van merülés közben búvárkomputer, de alapvetően ha a tüdőből kifújt legkisebb levegőbuborék emelkedési sebességénél nem emelkedünk gyorsabban, akkor biztonságos.
Ha hasznosnak találtad a cikkünket, Like-old Facebook oldalunkat és oszd meg a tartalmat másokkal is!
