Fontos, hogy búvárként jól ismerjük a különböző jelzőeszközöket, mivel adott esetben kell is ezeket használni, illetőleg minden búvárnak kellene rendelkeznie legalább egy látható, és egy hallható jelzőeszközzel. Nem véletlenül adunk a haladó búvártanfolyam mellé ajándékba bóját, orsót és sípot. Most nézzük meg ezeket az eszközöket a víz alatt és a felszínen használható kellékeket.
Látható jelzőeszközök
A búvárok általában csak egyféle bóját használnak, ami a DSMB (Delayed Surface Marker Bouy) vagy más néven "biztonsági megállót jelző bója". Emellett a felszíni bóját sem érdemes figyelmen kívül hagyni. Egy kisméretű tükör vagy búvárlámpa is lehet jelzőeszköz. Nézzük meg, mit mikor és mire használunk.
Biztonsági megállót jelző bója (DSMB)
A legjobb merülőhelyek csak hajóval, motorcsónakkal érhetőek el, beúszva nem, így ott a felszíni közlekedés gyakori. A hangforrás irányát lentről a búvárok sem tudják megállapítani, így nem lehet tudni, merről fog érkezni például a motorcsónak.
Betartva azt a néhány alapvető szabályt, melyet egy kezdő búvártanfolyamon megtanulsz, a búvárkodás rendkívül biztonságos (erről már írtunk korábban: “mennyire biztonságos a búvárkodás?” címmel). Egy merülés ideje alatt, végig 3 méter mélység alatt tartózkodunk, de különösen a felszínre emelkedéskor kell számítanunk a felszínen közlekedőkre, ami lehet egy SUP, szörf, jet-ski, csónak vagy akár nagyobb hajó is. Bármi, ami a felszínen közlekedik, azzal ütközhetnénk. A kockázatok minimálisra csökkennek, ha használjuk a DSMB bóját, tehát a víz alatt, körülbelül 5 méter mélyen fújjuk fel és küldjük a felszínre, kötél segítségével. A vízből hirtelen előbukkant bója mindenki számára egyértelművé teszi, hogy ott emberek tartózkodnak. Mivel 3 percet töltünk el 5 méteren (biztonsági megálló), hogy a merülés alatt megszerzett nitrogénből nagyobb mennyiséget kilélegezzük, így van idő a bóját a felszínen észrevennie minden közlekedőnek, ezért időben ki tudják kerülni a felemelkedésünk helyét, vagy akár meg tudják állítani a csónakot, hajót.
Fontos, hogy az orsón lévő kötél hozzá legyen kötve az orsó “küllőjéhez”, hogy használat közben a kötél ne tudjon letekeredni az orsóról, valamint ne tudjon elforogni az orsón, amikor feszesen akarod feltekerni.
Tükör és búvárlámpa
Jellemzően napsütéses környezetben búvárkodunk, így egy kis tükör segíthet visszaverni a nap fényét, megadva ezzel a lehetőséget, hogy nagyobb távolságból is jelezhessünk a hajó személyzetének vagy a part felé. A lámpával is jelezhetünk, de inkább a rossz (felszíni) látótávolság esetén használható jól, mint egy beborult égbolt esetén, vagy éppen esős-viharos környezetben, mivel a lámpa fénye ilyenkor jól kivehető.
A búvárlámpa az éjszakai merülések során a kommunikációban mindenképp használatban van, így könnyen alkalmazható arra is, hogy a DSMB szájába téve, egy világító bójával jelezzünk.
Búvárzászlóval ellátott, felszíni bója
A felszíni bója, melyen egy búvár zászló is megtalálható elég nagy ahhoz, hogy azt a hajóvezetők lássák, tehát figyelembe kell vegyék. Például egy öbölben is búvárkodhatunk, ahol a fürdőzőknek van elkerített rész, de valamivel kintebb a kisebb hajók horgonyozva állnak. A fürdőzőkkel teli öböl nem feltétlenül nyújt ideális körülményeket, de a hajó forgalom alatt búvárkodni igencsak veszélyes, nem csak a hajócsavarok miatt, hanem mert egy horgony kidobása sem egészséges a búvárokra nézve, ha az rajtuk landol. A felszíni bóját magunkkal húzzuk a víz alatt, így az követ bennünket, a felszínen pedig látható a mozgás. Búvárkodhatunk áramlatokban is, ahol az elsodródás veszélye nagyobb, de ha húzzuk magunk után, akkor a felszínen követhető, mint az útvonal, mind a haladás sebessége, tehát a hajó vagy csónak lassan követhet bennünket, távolabbról felügyelve minket.
Ha nem rendelkezel semmilyen eszközzel, akkor használhatod a hangodat (kiabálj) a felszínen. A víz alatt kopogtathatod a palackodat vagy két kavics összeütésével is jelezhetsz.
A hangot adó jelzőeszközök
A víz alatt és a felszínen is szükség lehet hangjelzésre. Minden esetben arra használjuk ezeket, hogy magunkra vonjunk a figyelmet, akár egyszerű kommunikáció, vagy pedig vészhelyzet miatt.
A shaker
A shaker nem más, mint egy teljesen lezárt fém cső, amibe egy annál kisebb cső vagy golyó foglal helyet. Ezt a víz alatt megrázva, kopácsoló hangjelzést adhatunk ki, így a társaink figyelmét magunkra vonhatjuk vele, így a kézjelekkel való kommunikáció megkezdhető.
A duda
A duda is figyelemfelkeltésre való, akár a shaker, bár semmiképp sem hasonló módon ad hangot. A duda az inflátor és az inflátortömlő csatlakozója közé van betéve, mint egy toldó, így az inflátor használatán ez természetesen nem változtat, de a duda aktiválásával az inflátorból jövő levegő áramlik keresztül rajta, dudáló hangot hallatva.
A síp
Egy áramlatmerülésben elsodródott búvár, akár nagy távolságból is jelezhet a síp megfújásával, így vélhetően gyorsabban kijuthat a hajóhoz, ha a személyzet a hangforrás irányába indul. Bár sokaknak megfordul a fejükben, hogy a sípot víz alatt is lehet e használni. A válasz egészen megdöbbentő, mert léteznek olyan sípok, melyek állítólag a víz alatt is működtethetők. Az már más kérdés, hogy egyáltalán van-e erre szükség.
Szerencsére nem gyakran fordul elő, hogy valaki messzire elsodródik, vagy egyéb módon kerül bajba, de megfelelő előképzettség és felkészültség, illetve az eszközök is segíthetnek kezelni, megoldani a nem várt helyzeteket.
Ajánlott cikk(ek):
- Meddig tudnak lent lenni a búvárok?
- Néhány tipp a búvárfelszerelésed karbantarásához
- Milyen búvárfelszerelést vegyek kezdőként?
- Néhány tipp a búvárfelszerelésed karbantarásához
- 10 tipp, amivel megvédheted Földünk vizeit
Ha hasznosnak találtad a cikkünket, Like-old Facebook oldalunkat és oszd meg a tartalmat másokkal is!
