A búvárkodás és a kalóriák

Minden testmozgáshoz energiára van szükség, amit természetesen étellel viszünk be a szervezetünkbe. Azt már szinte mindenki tudja, hogy a napi kalóriabevitel és az elégetett kalória arányában hízunk vagy éppen fogyunk, utóbbi elérése érdekében el kell égetnünk a testünkben felhalmozódott zsírt. Azt viszont kevesen tudják, hogy a búvárkodással rengeteg kalóriát tudunk elégetni úgy, hogy pihentető tevékenységet végzünk, sőt a megerőltetést kerülve úszkálunk a halakkal, felfedezünk és gyönyörködünk a víz alatti világ csodáiban.

Igen, fitten tart a búvárkodás

Az úszás során egyenletesen és nem megerőltetve megmozgatjuk a fő izomcsoportokat, különösen a lábak, a fenék, derék és hát izmait. A víz, a sűrűbb közege miatt nagyobb ellenállást fejt ki mint a levegő. Azáltal hogy az előrehaladást valahogy biztosítani kell, nagyobb terhelés éri az izmainkat. Mi búvárok megtanuljuk úgy szabályozni a testhelyzetünket, hogy a lehető legjobban áramvonalasabbak legyünk, így a kisebb ellenállással könnyebben tudunk haladni. Ezt a farizmok, derék és hát, valamint nyak izmok folyamatos, de nem megterhelő feszítésével, homorítással érjük el. A feszítés nem tudatos, inkább automatikusan történik. Ezek az izmok hamar megerősödnek és a mindennapjainkban is érezhetjük a jótékony hatást, a szárazföldön kevésbé kell koncentrálni az egyenes testtartásra például a munkahelyen, az székünkben töltve napi nyolc órát.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a búvárkodás a felszínről indul és a végén ott fejeződik be, tehát a búvárfelszerelések (például a palackok és ólomsúlyok emelése és cipelése) is megmozgat, akár egy edzőteremben az edzések, természetesen a búvárkodás esetében valamivel rövidebb ideig tart. A nőknek kevesebb, a férfiaknak viszont jóval több súly kell a nagyobb testtömeg miatt, így nem ugyanazt a terhet kell mindenkinek elbírnia. A merülése során ólomöveket viselünk a felhajtóerő ellensúlyozására, aminek súlya, a saját testsúlyunk körülbelül 10%-ával egyezik meg. A búvárok szerencséjére manapság már szinte mindenhol elérhetőek a zsebes ólomövek és súlyintegrált mellények, ami olyan kényelmet biztosít, hogy szinte nem is érezzük ezt a plusz terhet. Ha belegondolunk ez nem is olyan sok, hiszen a harmadik osztályos gyerekek nehezebb táskákat kell, hogy vigyenek a hátukon iskolába vagy hazafele menet.

Ha a futást, biciklizést választjuk testünk fitten tartásához, szembe kell néznünk vele, hogy ezek a sportok általában túlzottan megterhelik a térdeket, bokákat, csípőt, gerincet a búvárkodással ellentétben és meglepően több balesettel is járnak.
Blog oldalunkon utánaolvashatsz annak is, hogy mennyire biztonságos a búvárkodás.

Mennyi is az annyi?

A búvárokra nehezedő víz nyomása hatással van az anyagcsere folyamatokra, ez tény. Ennek kapcsán születtek tanulmányok arra, hogy egy merülés alatt mennyi kalóriát használ fel a testünk arra, hogy a mozgásra és némi hőenergiává alakítsa az elfogyasztott ételeket. Elérhető akár az 500-800 kalória felhasználása is 1 óra búvárkodás során, így a kardió edzéseket elég a nyaralás idejére kiváltani a búvárkodással, illetve odafigyelni a szükségesnél nem több tápanyag bevitelére.

Az energiafelhasználást a metabolikus egységgel (rövidítve MET) fejezi ki a szakirodalom. A metabolikus egység egy viszonyszám, amely megmutatja, hogy mennyivel több energiát használunk fel az adott aktivitások során egy perc pihenéshez képest. Egyetlen perc passzív pihenés (nyugalomban fekvés) 1 MET-nek felel meg.

A búvárkodás energiafelhasználása függ a nemtől, az uszony típusától, a légzőkészüléktől és annak elhelyezkedésétől, valamint a búvár tapasztalatától. Mindezek mellett az intenzitás mértékében igen széles spektrumban változik. Egy kezdő rekreációs búvár nyugodt tengeri, vagy medencei körülmények (nincs áramlat, stb.) között átlagosan 5-7MET energiát használ fel óránként, amely 1 óra túrázással, teniszezéssel egyenértékű. A haladó, illetve. tapasztaltabb búvárok esetében az energiafelhasználás 7-12 MET-re is emelkedhet, amely az úszás, sziklamászás, rögbizés energiaigényével egyenlő. Katonai, illetve ipari búvárok extrém mennyiségű energiát égetnek, amely eléri a 13MET értéket (sífutással, versenysportolással egyenértékű).

Dr. Boros Szilvia, PhD.
sport-szakorvos, búvárorvos
egyetemi adjunktus

Kiből lehet, vagy nem lehet búvár?

A búvárkodáshoz nem kell atlétának vagy sportúszónak lenni, egyszerűen átlagosan kondíció és általánosan jó egészségügyi állapot kell hozzá, szinte bárki számára elérhető. Ritkán fordul elő kizáró ok, amit előre nem tudhatunk, így jelentkezéskor egy egészségügyi állapotot felmérő kérdőívet kell kitölteni, amiben az IGEN vagy NEM válaszokból egyszerűen kideríthető az, hogy a búvárkodásba belekezdhetünk akár azonnal vagy van esetleg néhány ok, amit a biztonság kedvéért orvossal meg kell beszélni. Ha esetleg néhány dologra fény derül a felmérés során, fordulhatunk búvárorvoshoz, aki alaposan kikérdez és megvizsgálja a jelentkezőt. A búvárorvos elég képzett ahhoz, hogy javasolhatja a búvárkodást akár egy cukorbetegnek is, de feltételeket/limitációkat is szabhat a merülések mélységére és számára vonatkozóan. A búvárkodás mára eléggé elterjedt, elég komoly múltra tekint vissza, így a megszerzett tapasztalatok és a kísérletek, valamint a különböző tanulmányok segítenek olyan eljárások kifejlesztésében, hogy ma már a 10 éves korosztály is merülhet, ha elég érett és megfelelő ítélőképességgel rendelkezik.

Búvárorvosi háttér

A búvárorvos nem azt jelenti, hogy búvárkodik az orvos, hanem ezirányú tanulmányokat végzett és emellett más orvosi szakképesítéssel (pl. sportorvos) is rendelkezik.

A búvárorvosi alkalmassági vizsgálat elvégzése Magyarországon nincs még szabályozva, vagyis nem kötelező. Azonban egyre több merülőhelyen kérik az az orvosi alkalmasságot igazoló dokumentumot, kortól, nemtől, merülés-számtól, egészségi állapottól függetlenül. A búvárbiztosítás megkötésének is feltétele a búvárorvosi alkalmasság.

Feltehetjük a kérdést, hogy kihez fordulhatunk búvárorvosi alkalmassági vizsgálatért, ill. igazolásért?
A háziorvos legtöbbször sajnos nem tud igazolást adni. Kizárólag búvárorvosi továbbképzésben részesülő szakorvos hivatott alkalmasságot igazolni.

Dr. Boros Szilvia, PhD.
sport-szakorvos, búvárorvos
egyetemi adjunktus

A Scubaland Búváriskola csapata, Dr. Boros Szilvia búvárorvost ajánlja búvárainknak, aki már számos búvár tanulónkat vizsgálta meg és adott orvosi tanácsot gyakori és ritka esetekben egyaránt!

Irodalom:
Pendergast- Lundgren (2009): The physiology and patophysiology of the hyperbaric and diving environments, J Appl Physiol 2009:106:274-5.
Bosco – Paoli –Campesi (2014): Aerobic demands and scuba diving: concerns about medical evaluation, Diving and Hyperbaric MEdicine, 2014:44(2), 61-62.
Ajánlott cikk(ek):

Ha hasznosnak találtad a cikkünket, Like-old Facebook oldalunkat és oszd meg a tartalmat másokkal is!