Sokféle BCD márka és azon belül is sokféle típus létezik. Ezek mindegyike alkalmas a búvárkodásra, azonban megvannak a maguk sajátosságai. Megtudhatod mire valók, milyen elnevezéseik vannak, és hogyan használják a búvárok. Ebben a cikkben az általános, kezdők számára is ajánlott mellényeket vesszük alapul.
A búvármellény
A búvármellény egy rendkívül egyszerű eszköz, melynek kezeléséhez nem kell pilótának lenni. Csatok, hevederek, gyűrűk és zsebek vannak rajta, valamint egy felfújható zsákkal is rendelkezik. Majdnem olyan, mint egy hátizsák, csak nem bele pakolunk, hanem rá rögzítünk.
Egyéb típusokkal is találkozhatsz, például a wing-el, melyre ebben a cikkben nem térünk ki külön. Az majd egy következő cikk témája lesz. A célja és működési elve nem más, mint a hagyományos mellényeké.
Elnevezései
A búvármellény mellett a „dzseki” kifejezés is elterjedt, de gyakran az angol megfelelők is elhangzanak, mint például a „jacket” vagy BCD (Buoyancy Compensation Device). Ritkábban hallani, de még a „kiegyenlítő térfogat” megnevezéssel is illetik.
A búvármellény funkciói
- A palackot ennek segítségével viselhetjük a hátunkon, nem kell azt kézben tartani. A merev, párnázott háttámla komfortossá teszik a viselést, így csak a felszínen érezzük a palack súlyát.
- Segítségével szabályozzuk a lebegést, azt felfújva vagy éppen leengedve belőle a levegőt, megtarthatjuk a kívánt mélységet bárminemű mozgás nélkül. Tehát a kellő térfogatot állítjuk be, amivel a vízkiszorítás növelhető vagy csökkenthető, attól függően, hogy felfújjuk vagy kieresztjük a levegőt a BCD-ből.
- Elég sok rögzítő gyűrű található rajta, amire karabinerek segítségével akaszthatunk rá különféle búvárfelszerelés kiegészítőt, (lámpa, fényképező, bója, stb.) így ezeket nem kell kézben fogni a merülés ideje alatt, illetve bemenetelkor és kijövetelkor se veszítsünk el semmit, még akkor sem, ha kicsúszna esetleg a kezünkből.
- Némelyik rendelkezik kivehető vagy gravitációs súlyzsebekkel, amivel helyettesíthető az ólomöv, de megosztva is viselhetjük a súlyokat, mellyel elkerülhető a véletlen súlykioldás miatt fellépő gyors emelkedés.
- A felszínen felfújva, mentőmellényként funkcionál.
- Kisebb tárgyak felhozatala is lehetséges vele 5 kg-ig. Nagyobb súlynál már inkább emelőbóját kell használni erre a célra.
A BCD használata
Archimedes törvénye kimondja, hogy minden folyadékba vagy gázba merülő testre felhajtó erő hat, melynek nagysága megegyezik a test által kiszorított folyadék vagy gáz súlyával. Mivel a búvárfelszerelésünk és a testünk nagy felhajtó erővel rendelkezik, ezért ólomsúlyokra van szükség ahhoz, hogy el tudjunk süllyedni. A mellény megfelelő mértékű felfújásával vagy éppen leengedésével pont akkora felhajtóerőt kell képezzünk, hogy ne emelkedjünk, de ne is süllyedjünk, vagyis lebegjünk változatlan mélységben (semleges lebegőképesség, ez hasonlít a súlytalanság érzéséhez a legjobban). Az emelkedéskor vagy süllyedéskor, a változó nyomás miatt, minden mélységben be kell szabályozni a búvármellényt az inflátorral, melyen kettő gomb található. Az egyik gomb a felfújásra való, a másik pedig a (lassú) leeresztésre. A dzsekiket gyakran ellátják vész-leeresztőkkel, többnyire két helyen, hogy több testhelyzetben is használhatóak legyenek. A megfelelő vész-leeresztő aktiválásával, sokkal gyorsabban engedhetünk ki levegőt a mellényből, így megállítható a gyors emelkedés akár fejjel-lefelé is.
Octopus és nyomásmérő rögzítése
Nem minden búvármellény rendelkezik kifejezetten octopus vagy nyomásmérő számára kialakított hellyel, azonban helytelenül semmiképp ne rögzítsük ezeket! Sajnos több helyen azt látjuk, hogy búvároktatók, divemasterek nemhogy példát nem mutatnak, de még tanítják is, hogy az octopust rögzítsük a váll-részen található "D" alakú gyűrűbe, a párszáz forintos felszerelés beszerzése helyett. Ez alapvetően még nem minden esetben gond, mert van olyan méretű "D" gyűrű, ami erre a célra alkalmas, de leggyakrabban az alternatív levegőforrás tömlőjét megtörve gyűrik bele nehézkesen azokba a gyűrűkbe, amik csak eszközök felakasztására készítettek. Utóbbi nem éppen felszerelés kímélő módja a rögzítésnek, ráadásul még veszélyt is hordoz, mert nem könnyen hozzáférhető. Nem véletlenül írja azt a tankönyv, hogy "könnyedén, fél kézzel oldható" kell legyen. Egy levegőelfogyásos helyzetben a társunk, vagy akár egy idegen búvár, aki odajön hozzánk, nem tudja a szájába venni, csak erőlködve, küzdelmek árán. Sőt! Valószínűsíthető, hogy az egyszeri sikertelen próbálkozás után, a búvár szájából tépi majd ki a reduktort, ezzel egy újabb búvárt veszélybe sodorva, mivel az sem fér hozzá az oktopuszhoz, akinek helytelenül van rögzítve. Sajnos a nem tudás és a felkészületlenség, esetleg hanyagság okoz levegőelfogyást, mégis magunk is hozzájárulhatunk egy jobb kimenetelhez, ha nem követjük a rossz példát. Ha valaki megfelelően fel van készülve tudásban, és egy veszélyes szituációban még mentálisan is helyt tud állni, akkor valószínűleg nem okoz gondot ilyen extra feladatokkal is "küzdeni", mégis jobb párszáz forintért beszerezni octopus rögzítőt.
A nyomásmérőnek van megszokott helye, még akkor is, ha nincs a mellényen előre kialakított rögzítés vagy utólagosan beszerzett akasztó. Leginkább a hasnál levő tépőzár és hevederzet között van befűzve, így áramvonalasan és nem zavaróan már rögzítve is van a nyomásmérő. Az ellenőrzése is könnyű, csak lefelé kell nézni és már látható is. Fontos, hogy ne lógjon vagy lifegjen, valamint véletlenül se ütődjön neki semminek úszás közben. A műszer plexi borítása sérülékeny, azaz karcosodik, kopik a felülete, mely esetben nem lehet majd pontosan leolvasni, vagy palack nyitásakor okozhat sérülést, ha hirtelen kap nagy nyomást.
Ajánlott cikk(ek):
- Meddig tudnak lent lenni a búvárok?
- A búvárkodás fizikája
- Dioptriákkal a víz alatt
- Búvárfelszerelés - Jelzőeszközök
- Amit a merülési naplóról tudni érdemes
Ha hasznosnak találtad a cikkünket, Like-old Facebook oldalunkat és oszd meg a tartalmat másokkal is!
