A Vörös-tenger

Ha már rendszeresen utazunk a Vörös-tengerre, nem árt tisztában lenni néhány alapismerettel.

A név eredete

Az ősi görögök “Erithros” tengernek hívták, melynek jelentése “vörös”, azonban nem tudjuk pontosan honnan is kapta a nevét a Vörös-tenger. Több elmélet is létezik, melyből származtatható a neve, de egyik sem igazolt.

Az egyik elmélet szerint a kereszténység előtti időben a nemzetek, mint például az Első Perzsa Birodalom, színeket társítottak a főbb égtájakhoz. A vörös a déli irányt szimbolizálta. Ők úgy nevezték, hogy “A tenger délen”, amiből később kialakulhatott a ma ismert Vörös-tenger elnevezés.

Természetesen más elméletek sem kevésbé hihetőek. Például nevét kaphatta arról a part mentén látható rengeteg kopár szikláról, ami a magas vas-oxid tartalma miatt vörösesbarna árnyalatú. A harmadik elmélet szerint pedig a tévesen kékmoszatnak nevezett baktériumról (trichodesmium erythraeum) nevezték el, mely algavirágzáskor túlságosan is elszaporodik, és vörösesbarna árnyalatúra festi a partközeli vizeket, mintha valami nem odavaló trutyi úszkálna benne.

Sótartalom

A nyári időszakban nagyobb mennyiségű víz párolog el a Vörös-tenger vízfelszínéről, mint amennyi beáramlik a Bab-el-Mandeb szoroson keresztül. Ennél fogva a tengerszint ilyenkor alacsonyabb körülbelül 70 cm-el, majd a téli időszakban újra megemelkedik. Ez a nagymértékű víz elpárolgás okozza, hogy a Vörös-tenger átlagos sótartalma 4,1 százalék, ami magasabb érték, mint az Indiai Óceán, ami csak 3,4 százalék sótartalmú. A nyári időszakban a búvároknak az átlagosnál nagyobb mennyiségű ólomsúlyt kell magukkal vinni a merülésekre, hogy a nagyobb felhajtóerőt ellensúlyozni tudják.

Attól függően, hogy milyen évszakban merülünk, szükség lehet tehát többlet ólomsúlyra. Minden Egyiptomi hajós búvárszafari (vagy búvártúra) check dive-al kezdődik, ahol nagy hangsúlyt fektetünk a helyes súlyozásra, amellett, hogy kis mélységben bemelegítünk a további merülésekre és a társaság is jobban összeszokik a víz alatt.

A Vörös-tenger

Látótávolság

Mivel kevesebb tápanyag érkezik a Vörös-tengerbe a szűk szoroson keresztül, ezért a plankton is kevesebb, valamint nincs olyan folyó sem, ami több tápanyaggal látná el a tengert. A látótávolság a Vörös-tengeren ezen tények miatt kiváló, könnyen eléri a 40 métert is. Egy hajós búvárszafarin rendszerint olyan zátonyoknál merülünk, ahol az áramlatok elviszik a könnyebb részecskéket, így a látótávolság csökkenése rendkívül ritkán fordul elő. A jó látótávolság miatt, a mélyen fekvő aljzat vagy a falak lefelé ívelő vonala szemmel jól kivehető, és mivel közelebbinek érezzük magunkhoz a látott dolgokat, ezért könnyű túl mélyre merülni. Fontos a búvárkomputer vagy a különálló mélységmérő rendszeres ellenőrzése, valamint érdemes észben tartani, hogy ha jól látod a merülőtársadat, az még nem jelenti azt, hogy elég közel is vagy hozzá. Ne feledd, hogy adott esetben szüksége lehet a segítségedre, vagy éppen Neked a társadéra! Azzal, hogy felkészülünk a problémákra, rendszerint meg is előzzük vele azok bekövetkeztét.

Vízhőmérséklet

A víz hőmérséklete is sajátos, akárcsak a látótávolság. Amíg az átlagos vízhőmérséklet más tengerekben 5 és 7 fok között van, a Vörös-tenger eléri a 20 fokot még akár 1000 méteres mélységben is. Ez azért van, mert a tengerfenéken egy törésvonal húzódik végig, ahol a tektonikai lemezmozgás miatt, a vulkanikus tevékenység felmelegíti a vizet. A felszínen átlagosan 25 fokos a víz, de nyáron könnyen eléri a 32 fokot is a lapos zátonyoknál, ahol még az erős napsütés is emel a hőmérsékleten. A téli időszakban 19 fokig hűlhet a víz északon, viszont délen 22 fok alá nem igazán esik le. Nagyjából október végétől májusig még északon még kell az 5 mm-es hosszú neoprén ruha a merülésekhez. A többi időszakban, illetve délebben, a vékonyabb hosszú ruha is bőven elegendő. Gyakori a búvárok körében hogy 24 fok fölött már rövid ruhákat használnak.
Többször búvárkodtunk már egy óra hosszan, 23 fokos vízben, anélkül hogy fáztunk volna a 3 milliméteres hosszú ruhában, csuklyát viselve, de 25 foknál hidegebb vízben inkább a hosszú ruhát javasoljuk. Ha melegnek is érezzük a vizet, a napi többszöri merülés kimerítő minden embernek, ezért sokkal nagyobb eséllyel fázik az, aki nem pihen eleget.

Áramlatok és az árapály

A nagy víz elpárolgás okozza a Vörös-tengeri áramlatokat, mivel a nyári melegben a víz (felszíne) nehezebbé válik (a magasabb sótartalom miatt), így süllyed. A mélyen levő víz az Indiai Óceán felé folyik és a könnyebb víz a felszínre kerül, mely a Vörös-tengerbe áramlik vissza. Télen ezek a folyamatok fordítottan mennek végbe.

A melegebb időszakban az áramlatok északról dél felé mennek a part vonala, és a zátonyok mentén. Azonban a zátonyok topográfiai tulajdonságai megváltoztathatják az áramlat irányát, amit a merülés megtervezésekor is figyelembe kell venni. Az árapály mozgások is beleszólnak a víz mozgásába. Közismert, hogy a Hold és a Nap tömegvonzása miatt a vízszint a Föld bolygó egyik oldalán megemelkedik, a másik oldalán pedig lecsökken, ami 12 órás ciklusonként változik. Ez a horizontális vízmozgás keveredik az egyéb okból kialakult áramlatokkal. Ezek külön-külön vagy akár együttesen, hatással vannak a merülésekre, így minden búvárnak számolnia kell a vízmozgásokkal.

Ajánlott cikk(ek):

Ha hasznosnak találtad a cikkünket, Like-old Facebook oldalunkat és oszd meg a tartalmat másokkal is!